Édesítőszerek
Ha egy csésze kávét vagy egy bögre forró teát készít, Ön mivel édesíti? Hagyományos cukorral, barna cukorral, nádcukorral és még sorolhatnánk vagy édesítőszert használ? És abból melyik típust? Sok érv és ellenérv lát napvilágot mindkét "táborban".
Oszlassunk el pár tévhitet az egyik legnépszerűbb édesítőszerről, a xilitről. Nagyon sokan használják, a fogyókúrázók és a cukorbetegek is "esküsznek rá", hiszen jócskán megkönnyíti az életüket.
Mit mondanak a számok a xillitről?
Az alacsony kalóriatartalmú nyírfacukor valóban jóval kevésbé emeli a vércukorszintet mint a répacukor vagy kristálycukor. A kristálycukor glikémiás indexe* 100, a répacukoré 70, a xilité kb. 10. Kalóriatartalma alacsonyabb, mint a szacharózé, nem mérgező, napi több 10 gramm (ez meghaladja az édesítésre felhasznált átlagos mennyiséget) több éven keresztüli fogyasztása esetén sem figyeltek meg káros hatásokat. Mindez - a cukorbetegek és fogyókúrázók szempontjából - már önmagában elegendő lenne arra, hogy népszerű, előnyösen alkalmazható édesítőszer legyen, de ezen kívül számos más kedvező hatással is bír.
Miért vált divatossá és miért előnyös a xilit fogyasztása?
Elsősorban azért, mert kellemes, utóízmentes édes íze van. Napjainkban leggyakrabban nyírfából, kukoricaszárból és a kipréselt cukornád maradékából állítják elő, mivel ezek az alapanyagok nagy mennyiségű xilózt tartalmaznak. Az internetes fórumokon éles "hitviták" folynak arról, hogy a kukorica-eredetű vagy a nyírfából nyert xilit-e a jobb. Ennek a vitának természetesen nincs értelme: ha a termék tiszta xilitet tartalmaz, teljesen mindegy, miből gyártják, mert ennek az egyszerű, ötértékű cukoralkoholnak nincs emlékezete. A genetikailag módosított kukoricától való félelem miatt sokan a fából előállított xilitet preferálják, de ennek sincs túl nagy racionalitása, ugyanis a génmanipuláció elsősorban a növények fehérjetermelésére hat, a xilit szerkezetére pedig egyáltalán nincs befolyással.
Tudta, hogy a fogszuvasodást és fogkőképződést gátolja a xillit fogyasztása?
Legalaposabban vizsgált hatása a fogszuvasodást és fogkőképződést gátló aktivitás, amit számos, embereken elvégzett tanulmány igazol. Összességében elmondható, hogy napi 1-67 g xilit elfogyasztása a fogszuvasodás kockázatát 30-85%-kal csökkentette. A 70-es években végzett egyik legnagyobb szabású vizsgálatban az étrendben a szacharózt teljes egészében xilitre cserélték, és a vizsgálat 2 éve alatt jelentősen kevesebb fogszuvasodást figyeltek meg a kontrollcsoporthoz képest (akik normál étrendet kaptak). Az átlagosan napi 50 grammos mennyiségben tartósan fogyasztott xilitnek nem írták le nemkívánatos hatásait.
A fogszuvasodás-gátló hatás oka máig nem teljesen feltárt, ezzel kapcsolatban több elmélet létezik. Az egyik szerint a xilit hatásának lényege, hogy a szájban élő, cukorból savat termelő mikroorganizmusok nem képesek lebontani. Mások szerint - és ezt is alátámasztják kísérletes adatok - a cukoralkohol gátolja a szuvasodást okozó baktériumok szaporodását. A két előbb említett hatás feltétele, hogy a xilit tartósan érintkezzen a szájüregben lévő mikróbákkal.
Rágózni jó!
Hogy érintkezhet tartósan a xillit a szájüregben lévő mikróbákkal? Erre a célra kiválóan alkalmasak a xilittartalmú rágógumik. De meglepő módon nem csak rágógumizók esetén figyeltek meg kedvező hatást: hasonlóan alacsony (a kontrollnál 30-45%-kal ritkább) a fogszuvasodás xilittartalmú édességet fogyasztók körében is. Az is váratlan volt, hogy a xilitet fogyasztók fogában fokozott remineralizációt (a fog ásványianyag-tartalmának növekedését) figyelték meg, és meglepő módon a fogszuvasodás még évekkel a vizsgálatok lezárulta után is ritkább volt azok körében, akik xilittel kiegészített ételeket/rágógumit kaptak. Az mindenesetre bizonyos, hogy a xilit fogszuvasodást megelőző hatása a szorbittal (rokon szerkezetű cukoralkohol, szintén használják édesítőszerként) összehasonlítva is jelentős, ami arra utal, hogy hatása még nem teljesen feltárt, többé-kevésbé specifikus hatásokkal magyarázható.
* A glikémiás index (rövidítve: GI) az egyes élelmiszerek 1000 kJ-nyi mennyiségének vércukoremelő képessége a szőlőcukorhoz (néha a fehér kenyérhez) képest, százalékban. (Vércukorszinten a vér szőlőcukortartalmát értjük, bár más cukor, elsősorban gyümölcscukor is található benne.) Jelentősége fogyókúrázók és 2-es típusú cukorbetegek esetén a legnagyobb.
GI-indexe elsősorban a szénhidrátot tartalmazó élelmiszereknek van, a szénhidrátokat ugyanis a szervezet szinte kivétel nélkül szőlőcukorrá alakítja. Ugyanakkor a máj képes szőlőcukrot előállítani más, elsősorban a fehérjelebontás során keletkező vegyületekből is (glükoneogenezis), így szénhidrátot nem/alig tartalmazó ételeknél is mérhető lehet a közvetett vércukoremelő hatás.
A vérben megjelenő szőlőcukor hatására a szervezet inzulint termel, hogy a sejtek képesek legyenek a szőlőcukor felvételére.
Hátrányos hatás fogyókúrázóknál, hogy a hirtelen vércukoremelkedés átmeneti inzulin-túltermelést okoz, aminek következtében az étkezés után 1-2 órával átmenetileg leesik a vércukorszint (jojó-effektus), ami éhségérzetet (és kísértést) okoz. Ismert, hogy pl. főtt tészta után nagyon hamar megéhezünk, még akkor is, ha a tápanyagbevitel több mint elégséges volt.
A 2-es típusú cukorbetegek jelentős része képes ugyan inzulint előállítani, de kisebb mennyiségben, és időben késleltetve. Így magasra emelkedik a vércukorszint, és hosszú ideig nem csökken vissza a normális értékre, elősegítve a szövődmények kialakulását.
Néhány jó tanács és praktikum a xillitről.
