Kategóriák

Tanúsítvány

Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz

Fizetési megoldás

Hírlevél

Termékajánló

TOP termékek

Partnereink

Édesítőszerek

Oszlassunk el pár tévhitet az egyik legnépszerűbb édesítőszerről, a xilitről. Az alacsony kalóriatartalmú nyírfacukor valóban jóval kevésbé emeli a vércukorszintet mint a récacukor vagy kristálycukor. A kristálycukor glikémiás indexe* 100, a répacukoré 70, a xilité kb. 10. Kalóriatartalma alacsonyabb, mint a szacharózé, nem mérgező, napi több 10 gramm (ez meghaladja az édesítésre felhasznált átlagos mennyiséget) több éven keresztüli fogyasztása esetén sem figyeltek meg káros hatásokat. Mindez - a cukorbetegek és fogyókúrázók szempontjából - már önmagában elegendő lenne arra, hogy népszerű, előnyösen alkalmazható édesítőszer legyen, de ezen kívül számos más kedvező hatással is bír.

Miért vált divatossá és miért előnyös a xilit fogyasztása? Elsősorban azért, mert kellemes, utóízmentes édes íze van. Napjainkban leggyakrabban nyírfából, kukoricaszárból és a kipréselt cukornád maradékából állítják elő, mivel ezek az alapanyagok nagy mennyiségű xilózt tartalmaznak. Az internetes fórumokon éles "hitviták" folynak arról, hogy a kukorica-eredetű vagy a nyírfából nyert xilit-e a jobb. Ennek a vitának természetesen nincs értelme: ha a termék tiszta xilitet tartalmaz, teljesen mindegy, miből gyártják, mert ennek az egyszerű, ötértékű cukoralkoholnak nincs emlékezete. A genetikailag módosított kukoricától való félelem miatt sokan a fából előállított xilitet preferálják, de ennek sincs túl nagy racionalitása, ugyanis a génmanipuláció elsősorban a növények fehérjetermelésére hat, a xilit szerkezetére pedig egyáltalán nincs befolyással.

Legalaposabban vizsgált hatása a fogszuvasodást és fogkőképződést gátló aktivitás, amit számos, embereken elvégzett tanulmány igazol. Összességében elmondható, hogy napi 1-67 g xilit elfogyasztása a fogszuvasodás kockázatát 30-85%-kal csökkentette. A 70-es években végzett egyik legnagyobb szabású vizsgálatban az étrendben a szacharózt teljes egészében xilitre cserélték, és a vizsgálat 2 éve alatt jelentősen kevesebb fogszuvasodást figyeltek meg a kontrollcsoporthoz képest (akik normál étrendet kaptak). Az átlagosan napi 50 grammos mennyiségben tartósan fogyasztott xilitnek nem írták le nemkívánatos hatásait.

A fogszuvasodás-gátló hatás oka máig nem teljesen feltárt, ezzel kapcsolatban több elmélet létezik. Az egyik szerint a xilit hatásának lényege, hogy a szájban élő, cukorból savat termelő mikroorganizmusok nem képesek lebontani. Mások szerint - és ezt is alátámasztják kísérletes adatok - a cukoralkohol gátolja a szuvasodást okozó baktériumok szaporodását. A két előbb említett hatás feltétele, hogy a xilit tartósan érintkezzen a szájüregben lévő mikróbákkal. Erre a célra kiválóan alkalmasak a xilittartalmú rágógumik. De meglepő módon nem csak rágógumizók esetén figyeltek meg kedvező hatást: hasonlóan alacsony (a kontrollnál 30-45%-kal ritkább) a fogszuvasodás xilittartalmú édességet fogyasztók körében is. Az is váratlan volt, hogy a xilitet fogyasztók fogában fokozott remineralizációt (a fog ásványianyag-tartalmának növekedését) figyelték meg, és meglepő módon a fogszuvasodás még évekkel a vizsgálatok lezárulta után is ritkább volt azok körében, akik xilittel kiegészített ételeket/rágógumit kaptak. Az mindenesetre bizonyos, hogy a xilit fogszuvasodást megelőző hatása a szorbittal (rokon szerkezetű  cukoralkohol, szintén használják édesítőszerként) összehasonlítva is jelentős, ami arra utal, hogy hatása még nem teljesen feltárt, többé-kevésbé specifikus hatásokkal magyarázható.

 

* A glikémiás index (rövidítve: GI) az egyes élelmiszerek 1000 kJ-nyi mennyiségének vércukoremelő képessége a szőlőcukorhoz (néha a fehér kenyérhez) képest, százalékban. (Vércukorszinten a vér szőlőcukortartalmát értjük, bár más cukor, elsősorban gyümölcscukor is található benne.) Jelentősége fogyókúrázók és 2-es típusú cukorbetegek esetén a legnagyobb.

GI-indexe elsősorban a szénhidrátot tartalmazó élelmiszereknek van, a szénhidrátokat ugyanis a szervezet szinte kivétel nélkül szőlőcukorrá alakítja. Ugyanakkor a máj képes szőlőcukrot előállítani más, elsősorban a fehérjelebontás során keletkező vegyületekből is (glükoneogenezis), így szénhidrátot nem/alig tartalmazó ételeknél is mérhető lehet a közvetett vércukoremelő hatás.

A vérben megjelenő szőlőcukor hatására a szervezet inzulint termel, hogy a sejtek képesek legyenek a szőlőcukor felvételére. Hátrányos hatás fogyókúrázóknál, hogy a hirtelen vércukoremelkedés átmeneti inzulin-túltermelést okoz, aminek következtében az étkezés után 1-2 órával átmenetileg leesik a vércukorszint (jojó-effektus), ami éhségérzetet (és kísértést) okoz. Ismert, hogy pl. főtt tészta után nagyon hamar megéhezünk, még akkor is, ha a tápanyagbevitel több mint elégséges volt. A 2-es típusú cukorbetegek jelentős része képes ugyan inzulint előállítani, de kisebb mennyiségben, és időben késleltetve. Így magasra emelkedik a vércukorszint, és hosszú ideig nem csökken vissza a normális értékre, elősegítve a szövődmények kialakulását.

Webáruház készítés